Címke: Szakképzés

Parragh lukra vetődött – avagy aki át akarja alakítani a közoktatást, legyen tisztában az iskolai végzettség szintjeivel

A szakképzési tanévnyitón Parragh László beszédében adatokkal kívánta szemléltetni, mennyire jó irány a diákok középiskolákból szakiskolákba (bocsánat, az „újbeszéd” szerint szakközépiskolába) terelése:

„A közmunkásoknak közel a fele (…) rendelkezik felsőfokú, vagy pedig rendelkezik középfokú végzettséggel. Ennél szemléletesebben, azt gondolom, nem lehet bemutatni annak az oktatáspolitikának a kudarcát, amit korábban Magyarország folytatott.”

Széky János, az ÉS rovatvezetője kiváló cikkben mutat rá Parragh állításainak csúsztatásaira.

Csakhogy itt nem csak csúsztatásról van szó – az egész gondolatmenet egy tévedésen alapul.

Tudniillik a középfokú iskolai végzettség nem azonos a gimnáziumi végzettséggel, de még az érettségivel sem! A szakmunkások, a szakiskolát végzettek is középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek!

Parragh László arra az adatra támaszkodva mondta, amit mondott, hogy tavaly a közmunkások 2,4 %-a felsőfokú, 42 %-uk középfokú iskolai végzettséggel rendelkezett. Egy általam ismert korábbi statisztika szerint a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya 45 %:  28 % szakmunkásképzőt/szakiskolát végzett, és csak 17 % érettségizett (nagyjából fele-fele arányban gimnáziumban, ill. szakközépiskolában).

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a munkaképes korú lakosságban kb. másfélszer annyian vannak, akiknek a legmagasabb iskolai végzettsége az érettségi, mint azok, akik csak szakmunkás-iskolai végezettséggel rendelkeznek, ez azt jelenti, hogy

érettségizettként (felsőfokú végzettség nélkül) csaknem 2 és félszer kisebb az esély a közmunkások közé kerülni, mint érettségizetlen szakmunkásként!

Kínos…

2017. szeptember 3.

Reklámok

Tegyék a kezüket a szívükre, és válaszoljanak!

Hát nem megy, az Istennek se!

Nem elég, hogy nem segítenek a szakgimnazistáknak, még azt is sikerül elhitetni a népekkel, hogy nincs is itt semmi baj, hiszen a diákok tudhatták, hogy kötelező lesz szakmai tárgyból érettségizniük, és nem is kérdeznek mást majd tőlük, mint amit a kerettanterv szerint tanulniuk kellett!

Kedves nyilatkozó és leveleinkre válaszoló Államtitkár Urak! Kedves Újságírók, kedves Olvasók!

Tegyék a kezüket a szívükre, és válaszoljanak!

Ha annak idején, amikor gimnáziumba jártak – gondolom, általában oda, és nem szakközépiskolába ­ – , már az első osztályban  tudták volna,  hogy lesz majd valamilyen új érettségi tárgyuk, de csak negyedikben decemberben tudták volna meg, hogy ez a tárgy az elsőben tanult énekből és rajzból, az első-másodikban tanult kémiából , az elsőtől harmadikig tanult fizikából, valamint a negyedikes állampolgári ismeretekből áll össze úgy, hogy az ének 60 %-kal szerepel benne, mit szóltak volna?

Mert a szakgimnazistákkal pontosan ez történt – ha a közismereti tárgyakat szakmai tárgyakkal helyettesítjük be.

Tegyék a kezüket a szívükre, és válaszoljanak!

Ha úgy kellett volna vizsgázniuk KRESZ-ből, hogy ugyan részt vettek egy KRESZ-tanfolyamon, de  sose láttak és sose oldottak meg egy KRESZ-feladatsort, és csak a korábbi KRESZ-hez írt tankönyv állt volna rendelkezésükre, sikerült volna a vizsgájuk?

Mert a szakgimnazistákkal pontosan ez történt A szakmai tárgyak többségében nem születtek a kerettantervhez igazodó tankönyvek,  és  – mivel ilyen érettségi még nem volt –  se a diákoknak, se a tanáraiknak nincsenek gyakorló feladatsoraik.

Ráadásul nem is mindenkire igaz, hogy tanulták, ami a kérdések között szerepelhet. Hiszen vannak, akik alternatív kerettanterv szerint tanultak, és sokan vannak olyanok, akiknél nem azon volt a hangsúly, amiről most kiderült, hogy az érettségin fontos, hanem azon, ami az érettségi után tanulandó szakma miatt volt fontos a számukra. A két tannyelvű iskolák esetén pl. csak egy szakmai  tárgyat kellett idegen nyelven tanulni, most pedig a több tárgyból összeálló érettségin minden tárgyból idegen nyelven kell érettségizniük.  Nem restellték Államtitkár urak diplomás ember létükre azt leírni, hogy aki a szakma egy területének szókincsét tudja angolul, az tudja a többiét is – tehát ha tudja pl. a műszaki mechanikáét, akkor tudja az esztergálásét is?

És egyáltalán: Nem kellene elgondolkozni azon, hogy ha a tanárok és a diákok ennyire kétségbe vannak esve, akkor valahogy meg kellene próbálni segíteni nekik? Ha Székely László ombudsman, aki igazán nem tekinthető Soros-bérenc ügynöknek, leírja, hogy a szakgimnáziumi változások kései, előkészítetlen bevezetése miatti káosz lehetetlenné teszi a továbbtanulásra való felkészítést, akkor biztos, hogy azt kell állítani, hogy nincs is semmi baj?

Államtitkár Urak!

Ha Önök valóban erős Magyarországot, és benne jó oktatást akarnak, miért nem figyelnek azokra, akik a „terepen” látják, hogy mi a helyzet, és jelzik, ha egy döntésük kárt okoz? Nem képzelhető el, hogy érdemes lenne egyeztetni velük az intézkedések előtt – vagy ha már baj van, akkor meghallgatni a javaslataikat a lehetséges kárenyhítésről?

2017. március 5.

                                                                     Juhász Ágnes

 

DE MOST TÉNYLEG…

Olvasom a Magyar Hírlap online cikkét, és a kommenteket.

Olvasom, szomorúan, kétségbeesve.

Mert azt értem, hogy pártállástól, politikai meggyőződéstől függhet, hogy valaki jónak tartja-e a jelenlegi oktatáspolitikai elképzeléseket, egyetért-e a szakképzés átalakításának az irányával.

Azt azonban nem hittem, hogy van érző, olvasni tudó ember, aki nem sajnálja azokat a diákokat, akik négy hónappal az érettségi előtt tudják meg az érettségi követelményeket.

De most tényleg…

ha egy oktatási kormányzat valamilyen okból meg akarja változtatni az érettségi követelményeket, de kiderül, hogy ezt nem tudja időre megtenni, miért nem lehet a változást egy-két évvel elhalasztani? És ha már nem halasztják el, miért kell azt mondani, hogy volt idő a felkészülésre, mivel a diákok tudhatták, hogy lesznek változások?

De most tényleg…

ha nem jelent problémát, hogy a tanulók és a tanárok kevéssel az érettségi előtt értesülnek a változásról, akkor miért került január 1-ével – az utolsó változtatás után 4 nappal – vissza a Köznevelési törvénybe az a 2011-ig érvényes rendelkezés, hogy lényegi változtatást csak az érettségi jelentkezést  két évvel megelőzően lehet hozni?

De most tényleg…

ellenzékinek kell lenni ahhoz, hogy ne tartsuk jónak,

  • ha az érettségi szabályok másfél éven belül négyszer változnak;
  • ha a diákok tizedikig úgy tudják, hogy szabadon választhatják meg a szakmai érettségi szintjét, aztán törvénybe kerül, hogy csak emelt szinten érettségizhetnek, majd az érettségi évében mégis megengedik a középszintű szakmai érettségit;
  • ha csak 11-edikben derül ki, egyáltalán miből kell érettségizni, és csak 12-ben az, hogy mi az a 6-8 szakmai tárgy, amelyet ehhez át kell ismételni;
  • ha sok iskolában ezeket a tárgyakat nem vagy csak nagyon „érintőlegesen” tanulták;
  • ha a teljesen új szakmai érettségi részletes követelményei csak decemberben jelennek meg, de még akkor sincsenek hozzá segédletek, gyakorló feladatok;
  • és még sorolhatnám

De most tényleg

  • mit szólt volna a kedves újságíró, újságolvasó, döntéshozó, ha annak idején az érettségi előtt pár hónappal tudja meg, hogy a történelem érettségin nem csak azt kell tudnia, amit történelemből tanult, hanem azt is, amit gazdaságföldrajzból, fizika-, zene-, művészettörténetből? Elfogadta volna azt a magyarázatot, hogy ezek kötelező tantárgyak voltak, miért nem tanulta őket annak idején?

De most tényleg…

lehet egyszerre elfogadni azt az állítást, hogy a tanárok az új érettségi követelményekhez nem igazodó tankönyvekből, saját maguk által kitalált, új típusú feladatsorokból is fel tudják készíteni a nyelvi érettségi megváltozott követelményeire a diákokat, és azt, hogy kötelező, részletezett központi tantervekre, állam által kiadott és ellenőrzött egységes tankönyvekre van szükség, mert a tanárok enélkül el lennének veszve?

De most tényleg…

honnan veszi a megkérdezett illetékes, hogy a diákok azt állítják, hogy nem foglalták jogszabályba időben, hogy  nem lesz szabadon választható az ötödik érettségi tárgy? Nem érti, nem érzi, hogy valamilyen módon segíteni kellene azoknak, akik felkészülési időt nem hagyó szabályozása miatt nem tudnak felkészülni az érettségire, és ennek egy lehetséges – bár nem mindenkinek megoldást hozó – módja az ötödik érettségi tárgy szabadon választhatósága?

De most tényleg…

hogy lehet egyszerre mondani azt, hogy a tanárok felelősek a PISA eredményekért, mert nem tudják jól felkészíteni a diákokat, és megkövetelni a diákoktól, hogy tankönyvek, gyakorló feladatok és a követelmények pontos ismerete nélkül akkor is felkészüljenek az érettségire, ha rossz a tanáruk?

De most tényleg…

mondjon már nekem valaki egyetlen indokot arra, hogy ilyen gyorsan be kellett vezetni az új típusú, kötelező szakmai érettségit (már azon kívül, hogy Parragh László kijelentette, hogy a változtatásokat akkor sem lehet elhalasztani, ha tudják, hogy előkészítetlenek)? Hiszen a szakközépiskolát végzettek iránt eddig is volt kereslet a munkaerőpiacon.

De most tényleg…

komolyan gondolja valaki, hogy aki kényszerből átbukdácsol a szakmai érettségin, az a szakmájában fog dolgozni? És ha mégis ott kényszerülne munkát keresni, lesz olyan vállalkozó, aki alkalmazza?

De most tényleg…

aki kormánypárti, az 14 éves korában pontosan tudta, mivel akar foglalkozni? És a gyereke tudja? Nem sajnálná, ha amikor már tudja, nem tanulhatná azt, amit szeretne, mert az újonnan megismert szakmai tárgyra való felkészülés mellett nem meri vállalni a felvételihez szükséges hatodik vagy hetedik tárgyból az érettségit?

De most tényleg…

gondolja át mindezt, kedves kormánypárti olvasó, és támogassa a diákok kérését! Vagy ha nem is támogatja, legalább érezzen együtt velük!

A diákok levele itt olvasható és írható alá. Érdemes elolvasni a támogatók bejegyzéseit, jajkiáltásait is – szemelvények itt.

Akit pedig a pontos tények, jogi érvek érdekelnek, olvassa el az ombudsmannak küldött beadványt.

 

Tiborc panasza – szakgimnáziumra hangolva

A hétfői tüntetésen beszédet mondott egy középiskolás lány. Nem gyújtó hangút, nem kapára-kaszára hívót – mégis, amikor hallgattam, azt vártam, megnyílik a föld. Megnyílik, és elnyeli a három Lászlót: Parraghot, aki kitalálta, Odrobinát, aki véghezvitte és Palkovicsot, aki jogot adott arra, amit vagy harmincezer tizennyolc éves fiatallal tettek. És persze a feletteseiket, akiket nem izgatott, hogy még a saját kreatúráik is azt kérik: Ezt ne! Ne kényszerítsék a diákokat az érettségi előtt pár hónappal arra, hogy teljesen új, számukra egészen a tanév kezdetéig ismeretlen feltételekkel kelljen érettségizniük!

Ne mondják, hogy nem tudták, hogy nem hallották: Parragh László maga is elismerte, hogy nincsenek előkészítve a változások – ennek ellenére kijelentette, hogy nem lehet velük várni.

A Civil Közoktatási Platform 12 pontjának legelején követelte az érettségi változások elhalasztását. Augusztusban mintegy száz személynek, civil és politikai szervezetnek küldtük el elemzésünket a szakképzésben tervezett változtatások következményeiről, kérve, hogy a gyerekek érdekében, pártállástól függetlenül vessék be befolyásukat azok bevezetése ellen.

Választ néhány ellenzéki párton kívül csak Lázár Jánostól kaptunk: kioktatott bennünket arról, hogy rosszindulatból vagy tudatlanságból nem látjuk, mennyire jó úton halad a magyar oktatáspolitika.

Hétfőn meghallgathattuk, mivel jár ez a „jó út”.

Németh Petra Ildikó mai Tiborcként csak sorolta, mi történt, mi történik velük:

Hogy nyolc szakmai tárgyból kell készülniük arra a szakmai érettségire, amiről nemrég tudták meg, hogy kötelező lesz.

Olyan tárgyakból, olyan témakörökből, olyan feladatokból is, amelyek eddig nem tartoztak a szakmai érettségi témakörébe.

És olyanoknak is, akik ezeket a tárgyakat nem is tanulták, mert ötéves kéttannyelvű képzésben vettek részt vagy évet ismételtek, és így még a régi kerettanterv szerint tanították őket; vagy részképesség-zavaruk miatt felmentésük volt a szakmai tárgyak egy része alól.

Nekik az érettségi előtt még osztályozóvizsgát kell tenniük ahhoz, hogy egyáltalán jelentkezhessenek a kötelező tárgy érettségijére!

Meg olyanoknak, akik olyan szakon akarnak továbbtanulni, ahol nem fogadják el felvételi tárgyként a szakmai érettségit. Ők három évig annak tudatában jártak szakközépiskolába, hogy az ötödik érettségi tárgyat szabadon megválaszthatják, a felvételi követelménynek megfelelően. Most nekik, ha tovább akarnak tanulni, hat tárgyból kell érettségizniük – köztük egy olyanból, amelyre eddig nem is fordítottak figyelmet. Így aztán például annak, aki egészségügyi szakközépbe járt, vágyálom marad az orvosi hivatás.

De akik a többséghez tartoznak, akik eddig is szakmai tárgyból kívántak érettségizni, azoknak is külön felkészítő órák során kell megszerezniük azokat az ismereteket, amelyek megszerzésére eddig nem volt módjuk, nem volt szükségük.

És a panasz nem csak a mostani tizenkettedikesekről szólt. A középiskolásokat felháborítja, hogy a gyerekeknek az iskola választásával 14 évesen dönteniük kell az életükről, mert a szabályozás szinte lehetetlenné teszi, hogy később meggondolják magukat.

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt azért nem szabadna hagynunk. Februárban kell érettségire jelentkezni. Nem lehetne valahogy kikényszeríteni, hogy legalább ne mindenkinek kelljen az új szabályok szerint szakmai vizsgát tennie? Vagy legalább – bár ez nem kárpótolja a tönkretetteket – magyar vagy európai bíróság mondja ki, hogy szerzett jog nem elvehető, hogy felkészülési idő nélkül nem lehet sorsokra ható jogszabályváltozásokat életbe léptetni.

Diákok, szülők, tanárok! Lépjetek! Ombudsman, alkotmánybíróság, per – ha együtt kitaláljuk, mit lehet tenni, biztosan lesz jogász, lesz szakértő, aki segít.

Nem tudom jobban összegezni, mint ahogy a diáklány tette:

„A mostani magyar oktatási rendszer igenis kudarc. A felesleges változtatásokkal elveszik tőlünk a lehetőségeket, nem tudunk rendesen készülni, a legtöbb diák stresszel, nem érzi jól magát. Miért kell harcolni, miért nincs együttműködés az oktatásban résztvevők és a döntéshozók között? Olyan oktatást szeretnénk, ahol hagynak minket gondolkodni és dönteni, és ahol nem azt várják el tőlünk, hogy csak működjünk, mint egy irányítható gép.”

Egyébként pedig kívánok mindenkinek boldog karácsonyt!

Juhász Ágnes